“Csak el kell határoznod, hogy megteszed, és aztán megtenni.”
—
“Csak el kell határoznod, hogy megteszed, és aztán megtenni.”
—
Fejben lejatszott soha meg nem torteno jelenetek…
“A pszichopaták közel sem elmezavarodottak. Nagyon is képesek racionálisan gondolkodni. Pont olyanok mint mások, egy kicsit magasabb IQ szinttel és jóval kevesebb megbánással. Tökéletesen ismerik minden tettük következményét, szimplán csak nem foglalkoznak velük és ez teszi őket olyan veszélyessé.”
— Alexander Levin
Annyira félek attól hogy egyszer egy nap már nem írsz..és elmentél..búcsú nélkül..
“Nem vagyok haragtartó, tényleg nem. De, ha egyszer eljátszod a bizalmam, már én sem tudok őszinte lenni veled.”
—
Mikor csak nyitogatod az appokat, de sehol semmi.
Üresnek érzed magad és magányosnak.
Nincs kivel beszélgetni egy jó ízűt.
Elárulok egy vicces dolgot az életről az Igazi elvesztése után: Meglépő módon megy tovább, még akkor is, ha ő már nem a részese.
Mindig benned marad majd, mint egy túl mélyre hatolt tüske, ami időközben gyökeret vert benned, de már nem ő a világod központja. Inkább csak a gondolataid visszhangjaként van jelen.
Néha, miközben egy nemrég megismert új jelölttel beszélgetsz eszedbe jut, mennyire szeret[t]ed őt és hogy milyen őrülten hangzana ha el kellene magyaráznod valakinek, mennyi mindent tettél meg a szerelméért és mennyi mindent tettél volna meg még, ha engedi. Hogy bármi lehettél volna, bármit kezdhettél volna az életeddel, de te csak az övé akartál lenni. Hogy már nem tudsz sírni, mert minden könnyedet rá pazaroltad. Hogy mindig ugrik majd egyet a szívet ha megpillantod és hogy mindegy, hány évtized telik majd el, mindig úgy érzed majd, a tiéd, hiszen megmártóztál a lelkében.
De persze senkinek se meséled el mindezt. Elég, ha te és a benned ragadt emlék az esetlen tizenéves énjéről tisztában vagytok vele. Úgysem foghatnák fel. És te nem élhetsz tovább a múltban. Szóval továbblépsz és - SPOILER - a végen nélküle is nagyon boldog leszel. Higgy nekem. Ezt megígérem.
- A továbblépésről II
“Néha hajlamosak vagyunk kétségbeesni, mikor a személy, akivel törődünk, elhagy… de az az igazság, hogy ez nem a mi veszteségünk, hanem az övé, mert ő veszti el azt az embert, aki soha nem mondott volna le róla.”
- Müller Péter
Ha valaki kilép az életedből, szomorkodás helyett mutasd meg, hogy mit veszített.